Az OKJ története
Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) Magyarországon
1993-ban került bevezetésre. Az OKJ állami szinten egységesítette
az elismert szakképesítéseket, illetve a hozzájuk tartozó teljes vizsgarendszert, melyek ezt megelőzően a különböző
szakminisztériumok hatáskörébe tartoztak. Az OKJ-t
2020-ban váltotta le a szakképzésről szóló új törvényhez
kapcsolódó
Szakmajegyzék.
A közel három évtized alatt
a képzési jegyzék szinte minden évben átalakult, megújult,
ám
vizsgarendszer tekintetében az OKJ korszaka
három nagy időszakra bontható. Az egyes korszakok
az átmeneti években értelemszerűen átfedésben voltak egymással, hiszen a mindenkori régi képzést
felmenő rendszerben
váltotta le az új követelményrendszer, így az aktuális új struktúra bevezetése mellett a nappali rendszerű szakképzésben
(közoktatásban) akár 3-4 tanév is kellett a korábbi képzési forma
kifutásához. A felnőttek számára indított
OKJ tanfolyamokon a rövidebb - egyszerűbb szakmák esetén olykor csupán néhány hónapos - képzési idő miatt az átfutási idő
is rövidebb volt.
1996 - 2008
Bár az OKJ-t a szakképzésről szóló
1993. évi LXXVI. törvény
hozta létre - és emiatt datáljuk a létezését 1993-tól -, valójában csak 1996-ra vált a rendszer ténylegesen működővé és általánossá.
1996-ban lettek elérhetőek a részletes
szakmai és vizsgakövetelmények, és - a felmenő jelleg miatt is - ténylegesen ebben az évben
szerveztek széles körben először OKJ vizsgákat, melyek szakmától függően írásbeli, gyakorlati, és szóbeli elemeket is tartalmazhattak.
Az
írásbeli vizsgarész jellemzően központosított, tehát országos szinten egységes volt, és vizsgaidőszakonként egy időpontban
is kerültek lebonyolításra, míg a
gyakorlati feladatok és a
szóbeli tételek összeállítása a képző intézmények hatáskörében
maradtak.
Az 1996. évi OKJ jogszabályai és vizsgafeladatai
2006 - 2013
2006-ban az OKJ merész újragondolásának eredményeként bevezetésre került a
moduláris képzés, illetve a moduláris vizsgarendszer.
Ez a megközelítés az egyes szakmákat modulokra bontotta, majd az így kapott modulokból építette fel a különböző szakmai képzések
tartalmát.
Az elképzelés célja a nagyobb fokú átjárhatóság biztosítása, a rész-szakképesítések szerzésének lehetősége, valamint újabb szakmák
tanulása esetén a beszámíthatóság egyértelmű kezelése volt.
A gyakorlatban azonban ez esetenként olyan grandiózus vizsgasorozatokhoz
vezetett, ahol egyes szakképesítések esetén (pl. logisztikai ügyintéző) akár 6 modulvizsgát is teljesíteniük kellett a vizsgázóknak,
benne nem kevesebb mint 12 vizsgarésszel. Mindemellett a vizsgák időkeretével sem fukarkodott a rendszer. Voltak olyan szakképesítések
(pl. a webmester 4 moduljának 7 vizsgarésze), ahol a teljesítendő vizsgarészek együttes időigénye elérte a 660 percet, vagyis
a 11 órát.
Az elvben jó elképzelés a brutális vizsgamennyiség okozta kihívások miatt
nagyon sok kritikát kapott, majd mindössze hat év után
halálra ítéltetett. Pedig némi átszervezéssel menthető lett volna. Ha az alapozó modulok tartalmai ugyanis nem a képzés legvégén
kerültek volna számonkérésre minden későbbi tudáselemmel együtt, hanem a jelenlegi alapvizsgákhoz hasonlóan valahol a képzés
félidejében kellett volna őket teljesíteni, akkor mind a vizsgázók, mind a vizsgaszervezők számára optimálisabb körülmények
teremtődhettek volna. És bár erre a jogszabályi lehetőség adott volt, a vizsgabizottságok összehívásának adminisztratív és
anyagi többletterhei miatt - különösen az iskolarendszerben - az iskolák és vizsgaszervezők döntő többsége nem így működtette
a rendszert.
A 2006. évi OKJ jogszabályai és vizsgafeladatai
2013 - 2024
A
2011. évi szakképzési törvény és
további jogszabályai először valósították meg az iskolarendszerű nappali képzés és az iskolarendszeren kívüli
felnőttképzés keretóraszámainak elkülönítését és pontosítását, mely fontos mérföldkőnek számított a szakmai képzések
szervezése terén - egyúttal tovább erősítették az állami kontrollt az oktatásban, és a vizsgaszervezésben.
Ezzel párhuzamosan - bár a modul jellegű képzési struktúra megmaradt - a modulrendszerű vizsgáztatást felváltotta az
úgynevezett
komplex vizsga. Ez némiképp visszatérést jelentett a 2006 előtti rendszerhez, hiszen ismét egyetlen,
a képzés végén teljesítendő záróvizsga keretében történt a szakmai tudás számonkérése és értékelése. Bevezetésre került
továbbá a vizsgatevékenység fogalma, mely szerint a vizsga az alábbi elemekből tevődhetett össze:
- írásbeli vizsgatevékenység,
- gyakorlati vizsgatevékenység,
- szóbeli vizsgatevékenység,
- esetenként projektfeladat.
Mindezen visszatérés mellett ugyanakkor megöröklődött a modulvizsga azon sajátossága, hogy a vizsgatevékenységek közül
nemcsak az írásbeli, hanem a
szóbeli is központosított tételsor maradt, tehát nem az egyes iskolák összeállításában
kellett elkészülniük. És bár 2020-ban kivezetésre került az OKJ rendszere - vagyis ezt követően már nem lehetett OKJ
szerinti képzést indítani -, a folyamatban lévő képzések utolsó vizsgái még 2024-ben is megszervezésre kerültek.
A 2013. évi OKJ jogszabályai és vizsgafeladatai
Szakmai és vizsgakövetelmények (SzVK-k)
Az OKJ bármelyik korszakáról is beszélünk, annak jogszabályait, képzési dokumentumait, illetve szakmai és vizsgakövetelményeit
a
Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal honlapján érdemes keresnünk.
Ilyenformán például a három nagy időszak szakmai és vizsgakövetelményeinek kezdőoldala az alábbi címen érhető el:
előző oldal
© infojegyzet.hu, 2026. március 